Már 12

Zöld Forgatag 2017. március 21-22.

jún 12

Human Chain – Ezrek a külszíni lignitbányászat ellen

Human Chain – Ezrek a külszíni lignitbányászat ellen

A GATE Zöld Klub Egyesület is képviselte magát a szombaton megrendezett Human Chain-en, melynek keretében 27 országból érkező 7500 civil, alkotott közel 10 km hosszú élőláncot, tiltakozva a Német-Lengyel határon tervezett újabb külszíni lignitbányák ellen.

Az Európa második legnagyobb lignitbányászatra használt területnek számító Keletnémet Lausitz régióban jelenleg öt külszíni bánya működik, melyekből együttesen évi 60 millió tonna kőszenet termelnek ki. Az üzemeltető Vattenfall újabb öt, az eddigieknél is nagyobb külszíni bányát tervez nyitni, valamint újabb erőmű építése is kilátásban van.

A határ túloldalán a lengyel PGE nyitna az előbbieknél is nagyobb lignitbányát, melyből előzetes számítások alapján 1,5 milliárd tonna kőszén nyerhető ki, ami egy új erőművet látna el fűtőanyaggal. A bányák létesítése tucatnyi település megsemmisítését vonná maga után, aminek köszönhetően több ezer helyi lakos kényszerülne otthona elhagyására.

Az új bányák nyitása, s az új erőművek építése nem csak táj- és településvédelmi szempontból aggályosak; ezzel a lépéssel a két ország újabb évtizedekre kötelezné el magát a fosszilis energiahordozók mellett, növelve ezzel az üvegházhatású-gázkibocsájtást, késleltetve a megújuló energiaforrások alkalmazását célzó fejlesztéseket. Ez a lépés veszélyeztetné az Unió éghajlatvédelmi törekvéseit is.

Az esemény egy hosszú küzdelem első lépése, mely során Európa zöldjei összetartásukról tettek tanúbizonyságot, példát mutatva a világ számára.

Már 11

Békamentés

Ismét útjára indult a békamentés Farmoson

Immáron tíz éve minden év márciusától április közepéig tart a Farmosi békamentő program, melynek során rengeteg barna ásóbékát visznek át a kerítés mellett húzódó 311-es úton, valamint az ettől körülbelül 100 méterre lévő vasúti síneken, eljuttatván őket a mocsaras területekig, ahová ezek a jószágok igyekeznek. A békák főleg sötétedés után egy órával kezdenek vándorolni a szaporodó helyük felé, és ez a folyamat akár éjfélig is eltarthat.

Idén február utolsó napján ismét felállításra került Farmos és Nagykáta között 4 kilométeres szakaszon az elterelő kerítés, valamint ezzel együtt 75 gyűjtővödröt is leástak a földbe.

Az akció kezdete előtti napon körülbelül 30-40 lelkes természetbarát (köztük sok Zöld Klubos és SZIE-s egyetemista dolgozott) azon, hogy az elterelő kerítés felépüljön. Az építéshez szükséges eszközöket a Duna-Ipoly Nemzeti Park biztosította, azonban sokan saját eszközt is hoztak magukkal. Az időjárás igen változékonynak ígérkezett (hol esett az eső, hol nem). A nap egyszer sem bukkant elő a felhők mögül, azonban a jó cél és a remek hangulat kárpótolt minket. A kerítés építése alatt két ásóbékát is találtunk, melyeket egy kis fotózkodás után át is vitt a túloldalra egy-egy önkéntes.

A munka után Németh András, a Duna Ipoly Nemzeti Park egyik természetvédelmi őrének vezetésével egy rendkívül izgalmas és kalandos túrán vettünk részt a közelben lévő nádasban. Nem volt ritka, hogy a csizmánk belesüppedt a mocsárba, vagy a majdnem térdig érő víz kicsit be-becsorgott a lábbelinkbe. Mindenesetre felejthetetlen élmény volt! A mocsárban láttunk vöröshasú unkát, tarajos gőtét, egy-két korai szúnyogot is, valamint az égen megfigyelhettünk barna rétihéját, nyári ludat is.

Egyszóval nagy élmény volt ott lenni és önkénteskedni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Menjen el és tapasztalja meg. 2015 Március 28-án lesz a családi nap madárgyűrűzéssel egybekötve, óvodásokkal, fajmeghatározással és egyedszámlálással.

Mindenkit szeretettel várnak, aki szeretne megismerkedni a békamentés működésével, szeretne madarat gyűrűzni, békát fogdosni, vagy egyszerűen csak kimozdulni a természetbe.

Hohl Teodor Miklós
Természetvédelmi mérnök hallgató, I. évf.
GATE Zöld Klub Egyesület

DSC00159

ZéKások?-Békások!
Farmosi békamentésen a GATE Zöld Klub

Egy esős Februári szombaton kis öt fős csapat indult Farmosra, hogy a békamentést segítsék. Mire odaértünk, már folyt a munka. Több természetvédő szervezet is részt vett, pl. Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is. A békamentés első lépése a békaterelő kerítések felállítása volt, mely a szántóföldön, az úttal párhuzamosan elég hosszan elhúzódott. Ezt a kerítést egészítették ki vödrök leásásával, ezekbe fognak pottyanni a békák. Az igazi békamentés csak ezután következett, amikor a vödrökből kiemelték a békákat és az úton átszállították őket a nádasba. A kerítés építése közben már előjöttek az első barna ásóbékák, közülük egyet, nagy büszkeségünkre mi találtuk meg!

Miután befejeződött a munka, mocsártúrán vettünk részt. Mire nekivágtunk, elállt az eső. Amikor már a nádasban voltunk, eszembe jutott, hogy nem gondoltam át mire is vállalkoztam. Sárban, iszapban, vízben jártunk, mely itt-ott mély volt. Sajnos a csizmám helyenként beleragadt a sárba, de szerencsére többnyire magamtól, vagy segítséggel – köszönet érte – kijutottam.

Ami számomra a legérdekesebb volt a munka és kirándulás alkalmával, hogy láttunk dunai tarajosgőtét. A túra végén összehasonlítottuk, ki mennyire lett sáros, és hát persze senki nem úszta meg szárazon. Összességében nagyon tetszett a program, könnyen meglehet hogy máskor is megyek, addigra már talán több tapasztalatom lesz.

Klézl Erzsébet (Zsóka)
Környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató, I. évf.
GATE Zöld Klub Egyesület

DSC00164 DSC00163

máj 06

Zöld OT 2014

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozója 2014-ben a Reflex Környezetvédő Egyesület szervezésében került megrendezésre a Monostori Erődben.

 A 3 napos rendezvény során részt vehettünk plenáris üléseken és rövidebb szekciókon, illetve megvitathattuk a Zöld Mozgalmat érintő kérdéseket meghallgatva egymás állásfoglalását bizonyos témákról. Emellett a civil szervezetek megismerkedhettek egymás  tevékenységével, és nem utolsó sorban új kapcsolatokra tehettünk szert, mert jó társaságból akadt ám bőven!

 

Fotó: Farkas Boglárka

Fotó: Farkas Boglárka

 Én most először vettem részt az OT-n, és a GATE Zöld Klub Egyesülethez is csak idén csatlakoztam, így számomra számos újdonságot tartogatott a rendezvény. A plenárisokon sok olyan szempont és tényező került előtérbe „zöld témában”, amivel nem találkoztam, vagy amire nem volt rálátásom eddig. A szekciókon pedig (amelyek közül mindenki maga választott kettőt-kettőt saját érdeklődése szerint) olyan eseményekről, kezdeményezésekről beszélgettünk, amelyek különösen érdekeltek, és amely programokban aktívabban részt szeretnék venni a későbbiekben. Ezért nagyon örültem, hogy például az egyik szekcióban hallhattam az erdei iskolák jelenlegi működéséről, a célokról és a nehézségekről, és megismerhettem azok tapasztalatait, akik már jártasak a táborok megszervezésében.

Fotó: Farkas Boglárka

Fotó: Farkas Boglárka

A közös étkezések és a dobókockás fröccsözések, meg persze az esti mulatozás a Romungro Gipsy Band muzsikálásával összehozta az embereket, de alapvetően olyan nyitottsággal találkoztam a rendezvény folyamán végig, amilyennel csak igen ritkán volt szerencsém. Úgy gondolom, hogy valójában enélkül értelmetlen is lenne a Zöld OT, hiszen mi más lenne a célunk, mint egymást meghallgatva előbbre jutni?

Fodor Hella

2014. május 6.

http://www.zoldot.hu/

https://www.facebook.com/zoldot?fref=ts

 

ápr 30

Megismerkedtünk a gödöllői Klímaklubosokkal

2014. április 29-én, kedden páran felkerekedtünk és az “őslakosokkal” való kapcsolatépítés céljából ellátogattunk a GreenDependent által szervezett, havi rendszerességgel megrendezett Klímaklubra, amelynek gödöllői Civil Ház ad otthont.

Bemutatkozásunkat és az együttműködési lehetőségek megtárgyalását követően a paksi atomerőmű bővítés aggályos műszaki és gazdasági részleteiről beszélgettünk egy szakmai érveket felvonultató prezentáció keretében.

Az eseményről készült beszámolót ide kattintva lehet elolvasni.

 

ápr 11

Vácrátóti séta

Beszámoló a rátóti botkertben tett sétánk emlékére

Szilágyi Artúr ujjából

 

Mottó

“Köszi Robi, tényleg jó volt. Csodállak a botanikai műveltséged és a az Arborétummal kapcsolatos instant tárgyi tudásod miatt, továbbá, hogy türelemmel viseltettél laikus társaid irányában. Remélem ízlett a sör.”

/Ismeretlen középkori szerző/

 

A később varázsosnak bizonyuló látogatásra bicajjal érkeztem. Lehet, hogy amúgy is erre kerekeztem volna, meg aztán kell az edzés is, és gondoltam, most ingyen kipipálhatom a Vácrátóti Arborétumot is, mint érdekességet. A csapat buszos különítménye 10 perccel később indult el a kollégium elől, mint én, és 25 perccel később érkezett meg Vácrátótra. Azzal együtt, hogy “olajcsere” és egy pohár házi meggysör érdekében ötpercnyi késést halmoztam fel Veresegyházon. Bicaj – busz 1:0. Ha 20 km-en fél órát verek a tömegközlekedésre, akkor könnyen belátható, hogy 960 km kerékpározás után kerek 24 órával lennék a jövőben a buszozókhoz képest – 6-7000 km után pedig sms-ben elküdeném nekik a jövő heti lottó nyerőszámokat.

Ügyeltem, hogy Veresegyházon megfelelő mennyiségű házi sört vételezzek elvitelre. Azoknak, akik most azt mondják, hogy “ahá, ez volt hát a kiruccanás igazi célja”, nekik üzenem, hogy nem vagyok az a nagy piás, és nem is csípem, ha valaki ezzel macsóskodik, csak az események érzékletes bemutatása végett adnám hozzá ezt a részletet.

Na de vissza a témához. A hangzavarból ítélve a Kert mind a 62 madárfaja egyszerre próbálta meg a fészekrakás és párkeresés – embereknél éveket igénybe vevő – kemény melóját letudni a nap végére. A lusta tavaszi nap fényében hormonkodó zsezsgésben felfedezni véltem a híres láncfűrész-utánzó madarat is, de aztán kiderült, hogy tényleg láncfűrészelt valaki. Azért két percig boldog voltam ettől.

A vácrátóti látogatás életem egyik legszebb élménye volt és még sokáig emlékezni fogok erre a szép napra. Igaz, a szépséges szende szüzek – Viki, Niki, Hella; humoros helyre huszárok – Frédi, Robi, valamint a Sör társasága már a nulladik másodperctől a kirándulás génkészletébe (?!) kódolta a kacajt, mókát, és önfeledt zsivajt. Bónuszként magára hagyott, borostás, karikás szemű latin nyelvtudásom is elkezdett feltápászkodni a pocsolyából.

Itt akár be is fejezhetném ezt a beszámolót, de még egy-két élmény kikívánkozik belőlem.

A lakonikusan üvegháznak hívott harmadidőszak-szimulátorban azt hiszem, minden három méternél alacsonyabb dinoszaurusz jól érezné magát: mocsári meleg és kihaltnak hitt, vagy másik bolygóról származó növények teremtették meg a Jurassic Park hangulatot.

A pénisz alakú, szőrös kaktusz nagy derültséget keltett, csak Frédi nem vette észre sokáig. Igaz, 65 millió éve még nem éltek emberek, szóval úgy helyes, hogyha megjegyezzük, hogy a mi péniszünk lett kaktusz alakú és nem fordítva.

A hosszú sétától, sörtől és a kajától elnehezedett tagokkal mágnesként kezdte vonzani tekintetünket egy szép délutáni napsütéses tisztás. Elméláztunk, hogy de jó lenne csak úgy bebújni egy fa alá és csak aludni az idillben másnap reggelig. Hosszas tanakodás után elvetettük az ötletet, mert a fák aljáig nagyon sok szép lila virág volt útközben, és úgy itéltük meg, hogy esetleges csörténk az ominózus fekhelyig körülbelül valamelyik oligarcha-politikusunk vagyonával felérő eszmei értékű védett növényt juttatna az örök vadnélküli mezőkre.

Megkímélésükért cserébe viszont máshol kegyetlenkedtünk: megcsonkítottunk néhány növényt, a házirend határozott tiltása ellenére. Mentségül szolgáljon, hogy a károkozás kifejezetten élelmezési szándékkal történt. A sóskaborbolya mellett a keresztesvirágúak ágyásánál sem lehetett ellenálni a csábításnak. A káposzta, kelbimbó, brokkoli, karfiol közös ősének egy levelét rágva elképzeltem, hogy ősember vagyok, egész nap paleo diétán.

A Rosaceae ágyásnál hosszabban időztem, nem a romantika miatt: ez a család kicsit olyan, mintha a családalapításba nem csak a postás, de a kéményseprő, a villanyóraleolvasó és a pizzafutár is besegített volna. Eddig is egy google keresésnyi távolságban volt az információ, hogy van rózsaféle tövis nélkül, van rózsaféle rózsa nélkül, sőt van rózsaféle minden olyan cucc nélkül, amitől bármilyen rózsára is emlékeztetne, de teljesen más volt ezeket tényleg egymás mellett látni. Nehezen befogadhatő, hogy a vérfű, kajszi, málna, ugarpalástfű, birs, és a pimpó valójában egymás közeli rokonai.

A tábla lényegretörően fogalmazza meg a sokféleséget:

     “ROSACEAE: lombhullató vagy örökzöld fák, cserjék vagy évelő lágy szárú növények.

A kertben egyébként fel-fel bukkan az alapító nemesi család egy-egy romizós céllal telepített kamu-idill felszerelése: mini-műbarlang, mini-műmalom, mini-műtó, mini-művölgy, mini-műminden. Néhány embernek ezek különösen tetszettek, bár én nem tartoztam közéjük. Például az egyik lány (a nevét személyiségi jogok miatt nem árulom el) majd minden ilyennél megjegyezte, hogy de jó lenne neki is egy hasonló. Szemmel láthatóan a korábban láncfűrészező melósokat sem hatotta meg túlzottan a dolog. Lehet, hogy már kiégtek, olyan sok romantika veszi őket körül. Én olyan érzéseket véltem arcukról leolvasni, hogy csak a műszak végére, és a 18.30-as focimeccs nézése közben elköltendő kőbányaira gondolnak már. Lehet, hogy ez csak saját egóm kivetülése volt rájuk. Mindenesetre, ha a botkertnek anyagi nehézségei lennének, tudnám javasolni salakmotor versenyek megrendezését, továbbá egy tavon úszó lótusz formájú mini-focistadiont, amelyben csak 120 cm-nél alacsonyabb emberek játszhatnak, illetve négykézláb bárki. Szentségtörés lenne? Igen, de sajnos láttunk már hasonlókat.

 

ápr 01

Kiskert fotóblog 2.rész

Folytatása érkezik… Mulcsozás (kissé rosszkor, de jobb későn mint soha ugyebár)

fotók: Szalay Péter

Már 24

GMO vitafórum

A genetikailag módosított növények termesztése, gazdasági, társadalmi hatásai napjaink egyik legvitatottabb kérdése.

A GATE Zöld Klub Egyesület 2014.03.24-én a témában egy vitafórumra hívta az érdeklődőket. A vitát Heszky László, a Szent István Egyetem tanára, az MTA rendes tagja vezette. A vitában Móra Veronika, az Ökotárs alapítvány elnöke és Toldi Ottó, a SZIE Genetika és Biotechnológiai Kutatóintézetének vezetője vettek részt.

_DSC0502web

A képen balról jobbra Dr. Toldi Ottó, Móra Veronika és Dr. Heszky László
Fotó: Szalay Péter

A vita középpontjában a GM növények környezetre való hatása, szükségességük, az Európai Unió és Magyarország hozzáállása állt. Szó esett a szuperrezisztens kártevők létéről, a biodiverzitás veszélyeztetéséről, mint a transzgenikus növények termesztésének következményei.

Az esemény iránt hatalmas volt az érdeklődés, a témára kíváncsi emberek megtöltötték a Gorka-termet. A GATE Zöld Klub a közeljövőben hasonló események megrendezésére készül, reméljük, az is népszerű lesz az emberek körében.

Kálmán Nikoletta

Már 05

Kiskert fotóblog 1.rész

Kissé elmaradva, ámbár megtörve… nemnem szó sincs róla, szóval jönnek a képek ezerrel. Nézzétek hogyan dolgozunk és ennek során hogyan alakul kertünk.

fotók: Szalay Péter

Már 01

Kiskert

Lassan éledezni kezd a a kert. Kövessétek ti is nyomon hogyan alakul!

_DSC1240a

Éledező borsó
fotó: Szalay Péter

Régebbi bejegyzések «