A kriptopénz káros a környezetre

Ez az energiafelhasználás egyre nő, és évente annyi energiát fogyaszt, mint egész nemzetek, például Finnország, Malajzia vagy Svédország. Bár nem a bitcoin az egyetlen olyan iparág, amely annyi energiát fogyaszt, mint egész országok, például a beton több energiát fogyaszt, mint India, a két ágazat által felhasznált energia a hozzá kapcsolódó szennyezéssel jár, beleértve a szén-dioxid kibocsátást is.

Még a bitcoinnal végzett tranzakciók is sok energiát fogyasztanak: egy átlagos tranzakció több mint 1700 kWh villamos energiát fogyaszt, ami majdnem kétszerese annak a havi mennyiségnek, amit egy átlagos amerikai háztartás fogyaszt. Volt azonban mód arra, hogy a bitcoinban sokkal kevesebb energiát használva lehessen tranzakciókat lebonyolítani.

Promotált

Ezt a problémát súlyosbítja, hogy egyes bitcoin-bányászati műveletek összefogtak a fosszilis tüzelőanyaggal küszködő erőművekkel, és így olyan erőműveket tartanak üzemben, amelyek egyébként nyugdíjba vonultak volna, növelve ezzel a teljes szén-dioxid-kibocsátást. Néhány közműszolgáltató még közvetlenül is beszállt a bitcoin-játékba.

A nagy bitcoinbányászati műveletek is helyváltoztatásra készülnek, mivel Kína, a korábban a legnagyobb bitcoinbányászati iparral rendelkező ország, nemrégiben betiltotta mind a kriptopénz bányászatot, mind a tranzakciókat. E változás miatt a bitcoin bányászati műveletek olyan helyekre költöznek, mint Texas és potenciálisan a kanadai Alberta.

Minden más esetben, ha a bitcoin-műveletek, amelyek egyidejűleg olyan fosszilis tüzelőanyagokat helyeznek el és használnak fel, amelyek egyébként a földben maradtak volna, növelik a kibocsátást. Néhányan fontolgatják, hogy olyan földgázt használnak, amelyet egyébként fáklyára égetnének, ami a metán kiengedésére és fáklyázására vonatkozó szabályozás hiányában a földgáz bitcoin célú felhasználását legfeljebb szén-dioxid-semlegessé tenné.

Ez azonban túlzás, és ha a földgázt a kútfejnél értékesebbé tesszük, az még inkább visszatarthatja a csővezetékfejlesztéstől, amely a földgázt a piacra juttatná.

Ha azonban a bitcoin bányászati műveleteket olyan szén-dioxid-mentes erőforrásokkal helyeznénk egy helyre, mint az atom-, víz-, szél- és napenergia, az segíthetne csökkenteni a bányászathoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást.

Az együttes elhelyezés pénzügyi lökést adhatna az erőműveknek is, amelyek alacsony kereslet és árak esetén magasabb áron adhatnák el az áramot a bányászoknak, ahelyett, hogy a hálózatnak adnák el. Az ilyen típusú hibrid erőmű-bánya még a gazdaságtalan projekteket is gazdaságossá teheti. Ha tovább megyünk, az is lehetséges, hogy maguk a bitcoinbányák közvetlenül a hálózat számára is előnyöket kínálnak, és intelligens üzemeltetés esetén még a teljes szén-dioxid-kibocsátás csökkenését is eredményezhetik.

Pozitív hálózati hatás?

A Lancium megbízásából készült új jelentés, amelyet - teljes nyilvánosságra hozatal mellett - e cikk szerzője írt, bemutatja, hogy az olyan nagy, rugalmas terhelések, mint az adatközpontok vagy a bitcoinbányák, hogyan lehetnek hasznosak a hálózat számára, ha intelligens módon működtetik őket. A tanulmány több forgatókönyv szerint szimulálta a Texas nagy részét ellátó Electric Reliability Council of Texas (ERCOT) hálózatának 2030-ig tartó fejlődését: 1) egy alapeset adatközpontok/bitcoinbányászat bővítése nélkül, 2) egy eset 5 GW rugalmatlan (mindig bekapcsolt) adatközpontokkal/bitcoinbányákkal 2030-ig, 3) egy forgatókönyv 5 GW enyhén rugalmas adatközpontok 2030-ig történő telepítésével, és 4) egy forgatókönyv 5 GW nagyon rugalmas adatközpontok 2030-ig történő telepítésével.

A nem rugalmas forgatókönyv jelentős alapterhelést adott az ERCOT-rendszerhez. Ez a növekedés az alapesethez képest több erőművi kapacitás telepítését eredményezte, beleértve a több szél-, földgáz- és napenergia-kapacitást. Ez a megnövekedett energiafelhasználás 2030-ra az alapesethez képest további 7,9 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást is eredményezett.

A rugalmas forgatókönyvek azonban érdekesebbek voltak. Mindkét rugalmas forgatókönyvben több szélerőművet és kevesebb földgázt vetettek be, mint az alapesetben és a rugalmatlan forgatókönyvekben. Ez a változás azért következett be, mert az adatközpontokat/erőműveket úgy programozták, hogy bizonyos százalékkal csökkentsék energiafogyasztásukat, amikor a villamosenergia-árak elérnek bizonyos szinteket. Összességében a harmadik forgatókönyv szerint az adatközpontok/erőművek az év mintegy 14%-ában csökkentették terhelésüket.

Az adatközpontok/erőművek rugalmassága az utóbbi két forgatókönyvben lehetővé tette, hogy a modell más szintű technológiákat alkalmazzon, mint az alap- vagy rugalmatlan esetben. A modell valójában több megújuló energiát épített ki, mivel ki tudta használni az adatközpontok/erőművek rugalmasságát a megújuló energiaforrások teljesítményének ingadozásainak kompenzálására. Ez a rugalmasság az alapesethez képest alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást is eredményezett.

Ahhoz, hogy a többletterhelés alacsonyabb teljes szén-dioxid-kibocsátást eredményezzen, a többletenergia-fogyasztást több szén-dioxid-mentes energiával kell ellensúlyozni. A rugalmas adatközpontok/bányák esetében a szél- és napenergiából előállított energia mennyisége nagyobb volt, mint az alapesetben, a földgázból előállított energia mennyisége pedig kisebb.

Általánosságban elmondható, hogy az adatközpontok/bányák rugalmassága a terhelésüket a villamos energiával szemben nagyobb értékű energiára helyezi át, ami jobban illeszkedik a megújuló energiaforrásokhoz. Ennek oka, hogy a megújuló energiaforrások nagyszerűen képesek nagy mennyiségű energiát biztosítani, de kevésbé képesek mindig kapacitást, azaz állandó teljesítményt biztosítani.

Koncepció szerint a rugalmas adatközpontok/erőművek hasonlóak a közlekedés vagy a fűtés villamosításához, és képesek szabályozni a töltők és a fűtőberendezések üzemidejét. Valószínű azonban, hogy az adatközpontok/erőművek kisebb számú helyre koncentrált, nagy mennyiségű rugalmas terhelést tudnának biztosítani, ami megkönnyítheti az adminisztrációjukat.

A hálózati szén-dioxid-mentesítési tanulmányok gyakran nagymértékű rugalmas keresletet feltételeznek, és e rugalmasság nagy része gyakran diffúz forrásokból származik, mint például az intelligens termosztátok és az elektromos járművek töltése. Bár ez az elemzés nem törekedett arra, hogy kielégítse a szén-dioxid-kibocsátási politikát, jól szemlélteti a rugalmas kereslet magas szintjének és az azt befogadni képes villamosenergia-piacnak a potenciális szén-dioxid-kibocsátási előnyeit.

A kriptovaluták - például a bitcoin - bányászata és tranzakciói energetikai és kibocsátási kihívásokat jelentenek, de az új kutatás azt mutatja, hogy lehetséges utak vannak e problémák egy részének enyhítésére, ha a kriptovaluta-bányászok hajlandóak úgy működni, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiák elterjedését kiegészítsék.

A Bitcoin hatása az éghajlatra és a környezetre

Mi a Bitcoin?

A kriptopénz egy virtuális csereeszköz, amely csak elektronikusan létezik; nincs fizikai megfelelője, például érme vagy dollárbankjegy, és az indulásához nem tettek fel pénzt. R. A. Farrokhnia, a Columbia Business School professzora és a Columbia Fintech Initiative ügyvezető igazgatója szerint "ez egy piactér, és amíg az emberek hajlandóak értéket rendelni hozzá, addig ennyi".

A Bitcoin, a világ legnagyobb kriptovalutája, amely az összes kriptopénz több mint felét teszi ki, autók, lakberendezési tárgyak, nyaralások és még sok más dolog megvásárlására használható. Ebben a hónapban a világ bitcoinjai 903 milliárd dollárt értek. A kriptovaluták decentralizáltak, ami azt jelenti, hogy nincs olyan központi hatóság, mint egy bank vagy kormány, amely szabályozná őket.

Ennek előnye, hogy nincsenek tranzakciós díjak, bárki használhatja, és egyszerűbbé teszi az olyan tranzakciókat, mint például a pénz küldése országhatárokon keresztül. Bár a tranzakciókat nyomon követik, a tranzakciókat végző személyek névtelenek maradnak. Ez az anonimitás és a központi szabályozás hiánya azonban azt jelenti, hogy az adócsalók, bűnözők és terroristák is potenciálisan aljas célokra használhatják a kriptovalutákat.

Fizikai pénz vagy központi hatóság nélkül a kriptovalutáknak meg kellett találniuk a módját annak, hogy biztosítsák a tranzakciók biztonságát és azt, hogy a tokenjeiket ne lehessen többször elkölteni. A Bitcoin 2008-ban született, amikor egy titokzatos személy (vagy személyek), Satoshi Nakamoto (akinek valódi személyazonossága továbbra is ismeretlen) megoldást talált ezekre a problémákra.

Nakamoto válasza egy digitális főkönyvi rendszer volt, amelyben a rendszerbe vetett bizalom matematika és kriptográfia segítségével valósul meg, a tranzakciókat pedig blokkláncban rögzítik. A blokklánc egy átlátható adatbázis, amelyet egy hálózaton keresztül osztanak meg, és amelyben az összes tranzakciót blokkokban rögzítik, amelyek össze vannak kötve.

A csomópontok - a hálózat többi számítógépéhez csatlakozó, nagy teljesítményű számítógépek - futtatják a Bitcoin-szoftvert, és érvényesítik a tranzakciókat és a blokkokat. Minden csomópont rendelkezik a teljes blokklánc egy példányával, amely tartalmazza a rajta végrehajtott összes tranzakció előzményeit.

Nakamoto 21 millióban maximalizálta a létrehozható bitcoinok számát.

Bár vannak találgatások a matematikai elméletekről, amelyek ennek a számnak a kiválasztásához vezettek, senki sem tudja igazán, hogy mi az oka ennek a számnak. Ebben a hónapban a becslések szerint 18,8 millió bitcoin volt forgalomban; a várakozások szerint 2140-ig az összes fennmaradó bitcoin felszabadul.